A nyolcadik élő műsorra az X-faktorban már csak az volt kérdés, hogy az fog-e kiesni, akinek már rég nincs keresnivalója a versenynek ebben a szakaszában, vagy még mindig álmokat kergetünk, és továbbengedünk olyanokat, akiknek még azok sem fognak a lemezéből vásárolni, akik eddig legalább megtették. A műsor a jazz nevében zajlott, így borítékolható volt pár művészi és álművészi produkció.

A Spoon a Get Luckyval indította a műsort, és igazából nem is volt rossz ez a kis funk-jazz változat. Fura, hogy ebben a dalban volt az eddigi legvadabb a zenekar, és én személy szerint már régóta vártam valami ilyesmit a srácoktól. Ugyanakkor ennél még-még sokkal több menőséget, vadságot és rosszaságot várok tőlük. Egy kicsit megkérdőjelezem, hogy a zenei alapot valóban a Spoon nyomta, de igazából mindegy... Vagy nem?

Nagy Ricsi tulajdonképpen megszentségtelenítette a Welcome to the Jungle-t, várom, hogy Axl Rose beperelje az RTL Klubot, és remélem, meg is eszi őket ebédre. Amit ebből a stílusból ki lehetett hozni, azt megtette Ricsi, de azért ez egy olyan dal, amit szeretnék kitörölni az emlékezetemből, mert túl sok szép emlék fűz a dal eredetijéhez. 

A Shudras-féle Stayin' Alive azért a jobb féle Shudrasból való volt, az utóbbi hetek produkciói közül az egyik legjobb, de akkor is azt mondom, hogy a Shudras is elvesztette a varázsát már. Az látszott, hogy a fiúk mindent bedobnak és teljes erőbedobással mennek előre az életben maradásért (hoppá, milyen stílszerű), ez mindenképpen becsülendő.

Tóth Andi a Sweet Child O'Mine feldolgozását hozta. Én most ezt a produkciót éreztem a leggyengébbnek az eddigiek közül. Na persze nem a mai műsor fellépőiről beszélek, hanem Andi eddigi produkcióiról. Nem is Andival volt a baj, hanem a dal feldolgozásával, mert hiába volt blues-os, nem fogott meg. Az eredetit, ha letolta volna, ezerszer jobb lett volna, de ma muszáj volt erőltetni ezt a művészi vonalat. Mindamellett megdicsérték természetesen.

Az Oasis Wonderwalljának swing-változatával gyakorlatilag ki lehetne kergetni a világból, így tulajdonképpen érdektelenül figyeltem Benji produkcióját. Nagyon pozitív akart lenni Benji, ennyi mosolyt összesen nem lehetett látni rajta összesen az eddigi X-Faktorok alkalmával, de ez a mosoly most valahogy kínosra sikerült, mert a dal a végére meg aztán annyira leült, hogy ehhez kellett volna azt a szokásos gyászos arcot hozni.

A szünet után jöttek a duettek, amiket Tóth Andi és a Shudras közös dala nyitott. Noha kétségtelen, hogy a zenei alapot a Shudras tette Andi alá, de teljesen egyértelmű volt, hogy Andi énektudása magasan a Kapitány felett van. Lassan már ott tartok, hogy a Shudrast teljesen kívülállónak érzem a műsorban. Hozták ezt a rockos, sejtelmes stílust, megfűszerezve egy kis rappel, beat-boxszal, meg sok minden mással, de igazából most már állítom, hogy az országban számtalan jobb formáció létezik ebben a kategóriában. És továbbra is biztos vagyok benne, hogy a Shudras leggyengébb pontja maga a kapitány. Andi az önálló produkciójához képest szárnyalt, szerintem kifejezetten jól jött ki neki ez a párbaj, egyértelműsítette, hogy mennyivel jobb előadó a többieknél, jelen esetben a Shudrasnál.

A Benji-Spoon duett előtt arra voltam kíváncsi, hogy vajon mennyire nyálas produkciót fogunk látni. Szerencsére nem ezzel a vonallal éltek, hanem a komoly imázst hozták a Craig David/Sting dallal. Szépen elénekelték, nagyon szuggesztívan néztek a kamerába, a zene annyira profi volt, hogy már a playback határait súrolgatta, de aztán a nagy komolyság és kimértség egy kicsit nálam unalomba torkollt. Persze a végén megvolt a komoly, saját maguktól meghatott ölelés, a mentoroknak még be is jött, de szerintem semmi extra nem volt ebben a duettben.

Pink dalt hozott Nagy Ricsi és Horányi Juli. Az első pár hangnál valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a két előadó most igazán meg fogja mutatni, hogy mekkora királyok, és leéneklik az egész mezőnyt, de aztán hamar kiderült, hogy azért nem most fogjuk hallani életünk legjobb duettjét. Nem volt rossz, de Juliban szerintem ennél jóval több van, mint amit ma hallhattunk. Ricsi szerintem kihozta magából a maximumot (mint mindig), de Juli nem. Értettem, éreztem, hogy mit akartak kihozni ebből a dalból, de szerintem ez most nem jött ki. Mindamellett a három duett közül ez volt a legszínvonalasabb, de sajnos közel sem volt hibátlan. Ugyanakkor a duettekben is Andi vitte el az egyéni legjobb díjat, ha lehet ilyet hirdetni.

Láthattunk aztán egy szokásosan értelmetlen és erőltetett közös playback produkciót, ami biztos a családokat közelebb hozta a kandalló előtt, megvolt a kötelező mosolygós ünnepi télapós spot, így nem érheti szó a ház elejét, hogy az X-faktorosokat nem érdeklik az ünnepek. Ja, és ezzel még a műsoridőt is sikerült újabb pár perccel megtoldani. Persze aztán itt az X-Faktorban már mindenki annyira ámulatba ejti a mentorokat, hogy egyes mentorok már akkor is felállnak a helyükről a tisztelet és elismerés jelként, ha valaki böffent egyet.

Kocsis Tibor is tiszteletét tette a műsorban, a szokásos drámai felvezető videó kíséretében. Ezután jött az ítélethirdetés. Amikor a Shudras nevét kimondták, már tudható volt, hogy a párbajban biztosan lesz olyan, akit sajnálnánk, ha menni látnánk. Végül Benji és a Spoon kapta a legkevesebb szavazatot. A párbajt a Spoon kezdte egy olyan dallal, amit nem tudom, honnan kapartak elő, és nekem valahol hihetetlen, hogy négy fiú a huszonegyedik században hogy lép ezeknek a daloknak az útjára. Benji is hozott egy nagyon szívhez szóló dalt, pont olyat, mint amilyeneket eddig énekelt, számomra semmi új és semmi érdekes nem derült ki Benjiről, miután ezt a dalt meghallgattam. Alapvetően Benjit szerettem volna a kiesők között látni, de igazából már a Spoon egyedisége is kezd elveszni, így gyakorlatilag mindegy volt, ki esik ki. Azért ha szavazni kellett volna, akkor Benjit küldtem volna haza. Ennek ellenére a mentorok a Spoont zavarták el.

Már csak annyi a kérdés, hogy Tóth Andinak kik lesznek az ellenfelei a döntőben. Egy hét, és ezt is megtudjuk. Aztán lassan csukjuk be a boltot egy időre...