Tét nélküli volt az X-Faktor végső döntője, mivel Tóth Andinak gyakorlatilag nem maradt ellenfele erre az utolsó hétvégére. Talán már csak annyit várhattunk ettől a két adástól, hogy az RTL két színvonalas gálaműsort nyújtson nekünk így, karácsony előtt. Volt a hét folyamán műbalhé, hogy Keresztes Ildikót szerették volna Nagy Ricsinek duettpartnerként, de aztán a TV2 jól nem engedte el, cserébe azért, mert Tóth Gabi meg nem mehetett a tesójának drukkolni a Sztárban Sztárba. Hát, elég szomorú, egyúttal sokat mond, ha a finálé előtt csak ezzel tudtak egy kis érdeklődést kelteni a műsorhoz.

Nem szerettem volna Nagy Ricsit a fináléban látni, úgy érzem, hogy nála sokkal izgalmasabb előadókat láthattunk az elmúlt hetek során. Jól keverte a lapokat Ricsi, mert bezsebelte a tinilányok szavazatait, de a magyar klasszikusokkal tarkított repertoárjával az idősebb generációtól is gyűjtögetett voksokat. A mai kis Best Of-ban azért örültem, hogy nem a hatásvadász dalok közül választott, de így is eléggé semmitmondó volt a Robbie Williams dal. Talán vissza is vett most Ricsi az ordibálásból, ami azért jót tett a dalnak.

Horányi Julin sokat gondolkodom, hogy jól tette-e azt, hogy annak idején eljött ebbe a műsorba. Én személy szerint örülök, hogy megismerhettem, és az elején nagyon sokat vártam tőle, de amint többször írtam, valahogy nem jött ki Juliból az, ami szerintem benne van. Persze biztos nehéz manapság énekesként más módon berobbanni a köztudatba, de ha egy ilyen művészibb lelkületű előadó ezt az utat választja, akkor elég nagyot kockáztat. Azt azért nem mondom, hogy Juli aprópénzre váltotta a tehetségét, de nem tudta érvényesíteni zenei műveltségét, nem tudta megváltani a mai popzenét azzal, hogy egy kicsit magasabb szintre emeli a lécet azzal a profisággal, ami benne van. Juli a Bridge over Troubled Water-t választotta, hogy ezzel emlékezzünk rá, nem volt rossz, de nekem nem ez volt a kedvencem tőle.

Várható volt, hogy két produkció után már reklám jön a műsorban, hiszen valamivel ki kellett tölteni a műsoridőt, amitől már ránézésre is megijedtem, amikor felkészültem a ma esti maratonra. De nem baj, így legalább a szünetekben elmehettem a dolgaimat intézni. Tóth Andi következett a Cabaret 2.0 változatával. Másodszorra azért már nem ütött akkorát a dal, szívesebben hallgattam volna bármi újat Anditól, de még így is jó volt.

Valamilyen szinten azért kijelenthetjük, hogy a sorozat elején, ha valaki azt mondja, hogy ez a négy ember lesz a fináléban, akkor azért annyira nem lepődtünk volna meg, talán egyedül Ricsi helyett tippeltük volna Jonathánt, de Benjit is tulajdonképpen ide várhattuk akkor még. Aztán valahogy beleszürkült Benji a mezőnybe, és sokszor gondoltam úgy, hogy az egyik legnagyobb csalódás. Aztán csak beverekedte magát a final four-ba. Ricsinél említettem, hogy nem a leginkább hatásvadász dalt választotta mára, ami örvendetes, hát Benji viszont talán tudta, hogy neki csak ezzel van esélye talpon maradni, hiszen valljuk be, amikor Benji már jókora mélyrepülésben volt, akkor dobta be ezt a dalt, ami visszahozta egy időre a versenybe. Egyértelmű, hogy ez volt a legjobb produkciója, és sajnos nem is emlékszünk nagyon másra. Most is hozzáteszem, hogy a dal sikerének egy nagy részét azért az adja, hogy a dalt Benji adta elő, mert azért sok előadó esetén kifejezetten giccses lett volna ennek a dalnak az eléneklése.

A második kört is Nagy Richárd kezdte. A rockereknek kedveskedett az Edda-számmal Ricsi, ami megint picit taktikusságára utal. Rögtön eszembe is juttatta az AC/DC dalt, amit annak idején énekelt, de még a dalszöveg is nagyon stílusos volt a mai napra, hiszen az Álmodtam egy világot magamnak egy remek mottó volt. Tényleg ismerjük el, hogy Ricsi dalválasztásai remekül sikerültek, nagyon pontosan kiszámított tervnek tűnik. Sok populáris réteget fedett le munkássága, mindenki megkaphatta a hozzá közel álló dalt. Talán azt sajnálhatjuk, hogy minden stílust sikerült ugyanolyanra gyúrnia, ezáltal kiszámítható lett.

Horányi Juli végre megtette azt, amit az egész széria alatt vártam tőle, és bedobta a Chandelier-t Siától. A legelejétől egy ilyen dalt szerettem volna hallani tőle, konkrétan ezt. Végig futkosott a hátamon a hideg, aki ezt a dalt elénekli, annak tényleg itt a helye a fináléban. Halkan jegyzem meg, ha egy az egyben az eredetit adja elő, akkor felrobbant volna a színpad, és szerintem az egész idei X-Faktor legjobb produkciója lett volna, de így is simán a legjobbak között volt. Ennél gyengébb dalt nem lett volna szabad választania Julinak, nagyon sajnálom, hogy csak most játszotta ki az adut, de lehet, hogy ezzel taktikázott jól.

Benji második dala a mai estén kiválóan beleillett Benji portfóliójába. Kicsit hamis, annál inkább semmitmondó dal volt. Hozzáteszem, még végig Juli produkciójának hatása alatt voltam, így sajnos labdába sem rúghatott Benji. A mentorok persze teljesen odáig voltak tőle, hiszen ma már mindenki imádott mindenkit, mindenki szipi-szupi volt, mert ugye mint köztudott, a mentorok ma már nem szavaztak, a végeredmény csak a nézőkön múlt.

Tóth Andi ismét diváskodott egyet a One Night Only-val, jól is állt neki. Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon valaki ennyire hitelesen el tudjon játszani egy ilyen szerepet, minden elismerésünk Andié. Megjegyzem, örömmel hallottam Andi fejlődését abban a tekintetben is, hogy igyekszik megújulni, és nem ugyanazt a bőrt húzza le mindenről, mint mondjuk Ricsi. Ebben a dalban is talán csak egy-két sor volt csak az a tipikus rockeres nyújtás, amivel megismertük Andit, és ennyi bőven elég is volt, nem kellett tovább erőltetni.

A duetteket Nagy Ricsi kezdte, aki párként Varga Viktort és dalát kapta. Nem tudom, hogy a dalnak köszönhető-e, de számomra ez volt Ricsi legjobb produkciója az X-Faktorban. Amíg csak ő énekelt, az is teljesen rendben volt, nem volt benne az az affektálás és nyomulás, mint az eddigi dalokban, kifejezetten kellemes dal volt, minden elismerésem. Gratula Varga Viktornak is a számért, mert egy relatíve művészi dal, művészi stílus súrolva a popzene határait.

Fábián Juli Like a Child című dalát adta elő Horányi Julival. Noha egy kellemes kis utazás volt a dal a popzene happy oldalán, mégis most valahogy ütősebb dolgot vártam volna Julitól. Talán pont azért, mert az előző produkciója baromi magasra tette a mércét, és hiába volt ez a szám nagyon trendi, ezt nem most kellett volna előadni, a fene vigye el!

Benji a We all-t adta elő Bogival. Jó és hasznos volt Benjit mással együtt hallani énekelni, bár sokkal okosabb nem lettem tőle. Bogi rendesen húzta Benjit, jóval izgalmasabb lett tőle a dal, mintha Benji csak egyedül szomorkodta volna végig. Így is azt mondom, hogy a mosolygós, táncos előadás ellenére mégis valahogy olyan kis bánatos volt a hangja. Összességében azért nem volt rossz.

Tóth Andi és Csipa duettje ugyan nem robbantotta fel a házat, ahogy azt Szikora Robi ígérte, de így is jól sikerült a duett. Biztos nagy flash volt Andinak egy példaképével énekelni, meg is érdemelte, hogy ez az álma valóra váljon. Jól is énekelt, Csipának jobban kellett erőlködnie, hogy eltalálja a hangokat, mint a lánynak...

Hallottunk aztán még egy közös produkciót, egy Maroon 5 számot, nem volt rossz, de ezeket az előre felvett dolgokat inkább hanyagolnám. Nem értem, miért nem lehet ezeket hagyni, hogy élőben elénekeljék, annyira csak nem tudják elrontani, nem?

A nézők Benjit, Tóth Andit és Horányi Julit szavazták be az utolsó adásba, nagy pofon volt ez Nagy Ricsinek. Pár adással ezelőtt talán még elégedetten hátra is dőltem volna, de most mégis úgy érzem, inkább neki lett volna helye a holnapi szuperdöntőben, mint Benjinek. Julinak kifejezetten örülök. Na toljuk le holnap az utolsót, aztán pihentessük ezt a dolgot egy időre.