A múlt heti, kellemes szórakozást kínáló első rész után ismét nagy elánnal vetettem magam az X-Faktor második adásába. Bár megmondom őszintén, hogy a múlt heti rész emlékei kicsit megfakultak a hét második felére, hirtelen fel sem tudtam idézni, ki volt benne, főleg ki volt olyan, aki jó is volt. De azért beugrott a rock-family és az a hosszú hajú lány a végén, aki tetszett a zsűrinek, de nekem annyira nem jött be.

Az adás is úgy kezdődött, hogy kicsit visszatekintettünk az első válogatásra, miközben szóba kerültek az álmok, amiket az emberek ebben a műsorban keresnek. Aztán máris jött az első páros. Ha a múltkor volt rocker papa és rocker fia, akkor most jöhetett egy újabb családi vállalkozás. Alapjáraton nem vagyok ellene, de anyuka affektálása kicsit baljós előjel volt a produkcióra. Alapos promóciót kapott fellépésük, ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy azért, mert már előre tudják, kitől várható valami durván jó dolog, vagy kik az esélyesek a baleklistára vagy puszta véletlen. Nagy tapsot kap a gyermekét egyedül nevelő anyuka, aki bizonyára kicsit túlzásba vitte drága kisfia és saját maga sztárolását. De amíg el nem kezdtek zenélni, élvezték bizalmamat. Sajnos azonban hamar kipukkadt a lufi, amire a Rock around the Clock már jó előjel volt. Hiába ugrálnak anya mellei a sok smink alatt, a produkció kezd kínossá válni. A Musicians formációt hamar OFF-olja Alföldi, köszi! Anya minden esetre a talán túl sok táncban látja a kudarcot.

Jó apropó ez arra, hogy a hamis blokk kezdetét vegye, és gyorsan ledaráljunk pár értékelhetetlen műsorszámot. Üde színfolt a Szabó Márk, a kultúrbomba "Toljad a...., verjed a...." dalával. Nem tudom elhinni, hogy ez a csóka aznap reggel tényleg úgy kelt fel, hogy "A k.... életbe b.....a meg, ma kib...ttul eljött az én időm!", pedig valószínűleg így volt. Nem szeretném megélni azt a napot, amikor ekkora tévedéssel indulok neki az életnek.

Jönnek a furák: Kósa Ágnesnél megvolt az az egy másodperc, amikor lefagysz, hogy most elcsúszott a kép és a hang, vagy elkapcsoltál, vagy mi van, mert egy nő férfihangon énekel. Persze hamar leesik, hogy kész, ilyen is van, és innentől már sajnos izgalmasnak sem hat a dolog. A "Hacktion-újratöltve" Anger Zsolt alteregó jódlizás még kacsatánccal sem jut tovább. Gabi viszont kezd egy kicsit idegesítő lenni, lehet, hogy a múltkor kár volt dicsérni visszafogottságát.

MC Attika és Sir Round is gyanús körülmények között túlpromózott zenekar. Háromajtós Suzuki Swifttel érkeznek az X-Faktorba és nagyon komolyan gondolják. Felkonferálják magukat, full hakni az egész, a tősgyökeres pesti srác táncol, pózol, a kopasz electric boogie-t dob be. Művészi értéke nem nagyon van a produkciónak, de simán hozzák azt, mint bármelyik "profi" ebben a szakmában. Pont ezért nekem is megtetszenek. Ha meg ekkora biznisz ez a mulatós-világ, akkor áldásom rá, kerüljenek ők is a mézesbödön közelébe. Kérdésem csak az, hogy ez annyira rétegzene, hogy nem tudom, mire jutnának, ha továbbjutnának? Esküszöm megpróbálok ezen elgondolkodni, amint továbbjutnak a táborból, amire azért valljuk be, nem sok esély van.

 Miért ne jussanak tovább? (Fotó: Facebook)

Utána láthattuk a 2015-ös X-Faktor győztesét, a békéscsabai Andelic Jonathant, aki erősen vallásos, de beszélni nem tud. Nem baj, nem is azért jött ide. Rettentő pozitív kisugárzása van a srácnak, elnyeri az ember bizalmát, bármit is énekel. Néha kicsit túl sok nekem a dal, de belefér. A fiú szerény és hálás, jó látni, amikor ennyire érezve látunk embereket egy ilyen műsorban.

 Vajon ha így nézett volna ki a műsorban, akkor is ilyen szimpatikus lett volna? 

(Fotó: Facebook)

Jön a három visszatérő, Otherline néven. A kegyvesztettek társasága megkapja az esélyt nálam is, noha nem bírtam Marcit már tavaly sem. Brad Pitt nekem amúgy szimpatikus, Fecót nem tudom, kicsoda. A dalt szeretem, de ez tényleg szar volt. Mindent elmondott a zsűri, ami bennem is megfogalmazódott, de hát ki ne látta volna, hogy ez egy mesterkélt, erőltetett mézeskalács ház volt, ami elolvadt önmagától. Jó ötlet volt a három hangszín, alávokálozás, de nem lett jó. Sajnálom, mert drukkoltam nekik.

 Nem éltek az eséllyel (Fotó: femina.hu)

Simora István bácsi, aki nekem csak egy Németh Miklós-Aradszky László génkombinációja volt, egy porondmesterként érkezett, hamar el is vérzett. Minden elismerésem a 75 éves papának, hogy eljött, jómagam szerintem örülök, ha a mosdóig eljutok combnyaktörés nélkül ennyi idős koromban.

Jön az OFF-blokk, azok a jelöltek, akik le lettek állítva. Sajnos nincs is miről beszélni esetükben, esetleg annyi, hogy a  taxisofőr leblokkolt arca azért eszembe juttatta a foglalkozását címéül viselő filmet, nehogy így járjon valaki az ő kiesése miatt.

Az alaposan beharangozott Hörcher László, alias Nick Nolte drámai produkciója és tökéletes színházi alakítása sajnos nem jutott el olyan csúcspontig, amire vártunk majd egy hete, hogy bekövetkezzen. De legalább megtudhattuk, hogy Szikora régen milyen jó arc volt.

 Oscar-díjas alakítás (Fotó: youtube.com)

Először Tori Amos magyar utóérzését vártam Horányi Júliától, de leeshetett volna, hogy az Ungarische Sia megfelelőjét láthatjuk. A jelbeszéddel tarkított dal szerintem kicsit nehezen indul, még az első refrén is inog, de a végére tényleg egy jó dal lett belőle. Simán döntő-esélyes, még Danics Dóra utódként is el tudom képzelni, de majd meglátjuk.

 Esélyes (Fotó: marieclaire.hu)

Egy érthetetlen kis kulisszák mögötti sminkes bejátszás után jön a nagy Alföldi - Little G háború, ami nagyon jó alapja a későbbi rivalizálásnak és beszédtémának. Tény, hogy Alföldi diktatórikusan önálló és ejti ki az embereket, mint ahogy az is, hogy Little G még túl optimistán néz mindenkire. Nehéz lenne igazságot tenni, mert a bejátszott fellépők tényleg felemás érzéseket keltettek. Mondjuk a Sweet Child O'Mine nem volt rossz, ha nem a Guns 'N' Roses verziót tekintjük eredetinek, hanem a Sheryl Crow-féle változatot. Mehetett volna tovább. Aztán jön Cseh Andrea kálváriája, a kitagadott lány, akit visszahívnak. Érdekes volt, rendszer ne legyen azért ebből. Jó volt a csaj, de tábornál tovább nem hiszem hogy megy.

A műsor végén szokásosan valami grandiózusan jó dolog következik. Ricsi bácsi nagyon édes, ki ne tudná szeretni mackó tanár bácsit? A dal is remek, pontos, az angolja is kifogástalan, zöld út a döntőbe. Megint egy olyan embert láthattunk, akinek a személyisége és a pozitív kisugárzása már 50% garancia arra, hogy megszeretjük, és ha ez még énektudással is párosul, akkor nyert ügye van. A műsor végén majd' mindenki sír, tényleg szép pillanatok voltak.

 Ki ne tudná szeretni? (Fotó: Facebook)

Túl vagyunk tehát két válogatón, a jövő héten megint mazsolázhatunk a lelkes amatőrök és a rejtett tehetségek között.Az eddigi felhozatal már nagyjából sejteti, hogy az eddigieknél rosszabb felhozatal nem lesz, és még bízhatunk akár abban is, hogy több szerethető embert látunk majd a döntőben, mint eddig.

Szavazz oldalt!