Az X-Faktor első pár percéról simán le lehet késni, mindenki kitalálhatja, mi fog történni. A szokásos értelmetlen Istenes-jelenet, a gyors vágásos best of előző adás, és a kötelező mézes-mázos playback, előre felvett közös produkció alatt gyakorlatilag még haraphatunk egy falat rántott húst, ha maradt, mert semmiről nem fogunk lemaradni.

Siker, pénz, csillogás volt a műsor mottója, amihez természetesen a KFT zenekart is hallhattuk pár másodpercre. A műsort Benji kezdte, aki egy művészi, de igazából unalmas Pharrell Williams dalt adott elő, a Happy-t. Sótlan volt, hepinek aztán biztos nem mondanám. Úgy érzem, hogy Benji beállt egy stagnáló pályára, amiből nem tud kitörni. A múlt héten kijátszotta az adut, amikor elnyomta a Ha én rózsa volnék című dalt. Kellett is, mert előtte is már kezdett egy kicsit unalmas lenni Benji. A múlt heti tarolás után viszont megint oda került, ahol a part szakad. Muszáj lenne kinyílni a srácnak, vagy kéne valami pimaszság, flegmaság, fene tudja. Bármi, csak legyen már íze annak, amit Benji csinál.

Horányi Juli talán sosem volt még annyiszor hamis, mint ma este, de persze még így sem szállhat versenybe Borbély Ricsi intonációs problémáinak számával. Ez a kisebb gond, a nagyobb gond szerintem az, hogy Juli is valahogy kezdi elveszíteni a varázsát. Simán győztesnek kiáltottam ki korábban, de mintha ő is kezdene beleszürkülni a mezőnybe. Lehet, hogy a dalválasztás szerencsétlen, vagy egyszerűen csak Juli nem találja a helyét. Ezek a nem művészi, de nem is pop dalok nekem eléggé semmilyennek jönnek le. Kéne valami ütős, valami kommersz pop vagány köntösben, 100%-os énekléssel szerintem sok mindenkit levenne a lábáról. Drukkolok, hogy még meg tudjon minket lepni.

Borbély Richárd is bármennyire javított imázsán ahhoz képest, mint amikor megismertük a nagy arcú színész-énekest, nem tud továbblépni önmagán. Gyakorlatilag az ő produkciói is teljesen kiszámíthatóak és egységesek. Persze, legyen egyénisége, rögtön ismerjük meg, hogy ááá, igen, ez Borbély Ricsi, ha halljuk, de akkor is, ez most már baromi kevés kezd lenni. A Fame-ből megint eléggé musicales feldolgozás született, és sajnos a megkoreografált táncon kívül semmi újat nem tudhattunk meg Ricsiről.

Végre sikerült a kreatív csapatnak egy épkézláb ötlettel előrukkolni, hogy a Spoon tagjait elvitték egy konditerembe egy szimpatikus kis kigyúrt sráchoz, hogy kicsit tökösítse a srácokat. Nem szakadtam a röhögéstől azért, de ennyi humor még nem volt ebben a szériában. Sajnos azért a macsósítás nem sikerült annyira, amennyire vártuk a videó után. Ha egy dal van, amit nem kéne átdolgozni, az talán pont az Eye of the Tiger, ami egy szó szerint ütős dal ugye, és most lett belőle valami hablaty. Lagymatag kezdés után jött valami bekeményítés, ami aztán megint egy kicsit szétfolyt. Egy ilyen erős dalt ennyire a nyálasság határára kitolni nem igazán megbocsátható, de értékelem, hogy a Spoon kísérletezik. De fiúk, ezredszerre is kérem, hogy legyetek már egy kicsit bunkók! Higgyétek el, kifizetődő lesz!

Jakab-Péter Izabella is eléggé magasra tette a lécet az előző adásban, és ahhoz képest ez a Material Girl most azért nem volt azért akkora durranás. Gondolom ezek az áthangszerelések nem feltétlenül az előadóktól jönnek, de már néha hiányzik a sok művészi dolog között valami igazi retro, valami eredeti. Kicsit úgy voltam most vele, hogy Bella (vagy az RTL Klub) miért érzi annyira menőnek magát, hogy neki nem tetszik az eredeti Madonna-dal stílusa, és minden áron valami modernebb és művészibb dolgot kell kihozni belőle. Szerintem biztosabbra mehettek volna az eredetivel. Szeretem Bellát, aranyos is volt a dal, de tényleg nem ütött.

Nagy Richárdot annyiszor lehúztam már, most egye fene, írok pár jó szót is róla. Szóval az egyetlen dolog, amit elismerek vele kapcsolatban, hogy ő tényleg mindent bedobott, amit lehetett idáig. Na nem arra az állandó, szenvedélyes kiabálásra gondolok, mert az annyira nem tetszik, hanem arra, hogy kísérletezik a stílusokkal, és minden célközönséget próbál meghódítani. Volt már Gangnam Style, AC/DC, most Sting, tehát elég színes a paletta. Ugyanakkor kár, hogy tényleg minden dalból aztán a végére ugyanaz lesz. Biztos lesz majd egy Best of Ricsi album, amin majd mindent feldolgoz a Mennyből az angyaltól a Mennyország touristig mindent ugyanabban a stílusban, bizonyára sokan meg is veszik majd.

A Shudras bemutatkozó videója az eddigi baromságok után most legalább tényleg bemutatkozás volt, és megtudhattunk róluk annyit, amennyit eddig a műsorokban összesen, és ez szimpatikus volt. Ugyanakkor a dal messze nem a legjobb volt a saját repertoárjukban. Ezt a Mánni, mánni, mánnit talán nem kellett volna. Én azt hiszem, tudom értékelni a művészetet, a kísérletezést, de valahogy furcsa dalokat talál meg mostanában a Shudras. Az elmúlt két adásban kicsit olyan érzésem volt, mintha egy zenekar megpróbálta volna koppintani a Shudras-t, elég bénán: különcködtek, de az a magas szintű, izgalmas áthangszerelés nem született meg, mint amitől az igazi Shudras zenekar annyira menő tud lenni. Kár.

Bármennyire is ciki, azt kell mondjam, hogy a rakás rutinos zenész, előadó között ez a kis nyikhaj Tóth Andi tud csak hétről-hétre akkorát robbantani, hogy az az egész műsort kiemeli az állóvízből. Már pont azon gondolkodtam, hogy miként tudnám a "Siker, pénz, csillogás" mottót átfogalmazni úgy, hogy az visszaadja a mai műsor laposságát, amikor Andi életet vitt a Cabaret című dallal ebbe a mai műsorba. Andinak is van azért egy kialakult stílusa, hangneme, karaktere, de mégis meg tud újulni, és mindig le tud tenni valami izgalmasat az asztalra. Bizonyára nem véletlen, hogy kis házi szavazásunkon is Andi áll az első helyen a végső győzelem esélyeseként. Megérdemelné.

A mai adás megint kicsit visszaesés volt, hiába ájulnak el a mentorok, hogy mennyire beindult a show. Valahogy nem nagyon tud a legtöbb előadó kilépni saját árnyékából, és mindenki megmaradt ugyanannak, aki volt. Ami persze alapvetően nem lenne baj, ha mindenkinél arról beszélhetnénk, hogy kiforrott, ám mégis szerteágazó szupersztárok lennének. Semmiféle fejlődést nem látok Borbély Richárdnál és Benjinél, ezért én őket szerettem volna párbajozni látni. Ehhez képest a Shudras és Bella állhatott pellengérre.

A Shudras, amikor belekezdett a dalba, azt mondtam, ezzel letarolják Bellát, de aztán mégis azt éreztem, hogy na ez az a dal, amit nem szabad egy sétapálcával elbohóckodni. Ha van 3 dal a magyar zene történetében, ami annyira kőbe van vésve, hogy szerintem tilos átdolgozni, akkor a Szomorú vasárnap köztük van.  Bella a Szabadság vándorait választotta, és szépen el is énekelte. De sajnos bármennyire is szimpatikus a lány, lassan azért fogyatkoznia kell a mezőnynek, és valljuk be, hogy Bella nem esélyes a fődíjra, hiába a legszimpatikusabb énekes az egész mezőnyben. Na de lényeg a lényeg, ezzel azt akarom mondani, hogy gyakorlatilag mindegy, mikor esik ki... Kár.

 

Innentől aztán tényleg Tóth Andi nyakába akaszthatjuk a fődíjat, hacsak nem villant valaki más is valami baromi nagyot, mert ez kezd már kínosan kevés lenni mindenkitől.