Az X-Faktor utolsó előtti adásának elvileg már csak az volt a kérdése, hogy ki lesz Tóth Andi ellenfele a végső döntőben. Nincs hogy szépíteni, az X-Faktor idén is egy kis mélyrepülésbe kezdett a sorozat felénél. A széria végére tervezek egy bővebb eszmefuttatást erről, ma még magasztaljuk a jövő sztárjait.

Filmslágerek és az utóbbi évek legjobb slágerei voltak terítéken ebben a műsorban. Hála égnek egy ideje már nem hallhatjuk az ultragáz bejátszást az aktuális témából, megmosolyogtató volt rágondolni, milyen nevetséges volt a műsor első szakaszában ez az erőltetett kis közjáték.

Nagy Richárd volt az első fellépő. Egy teljesen érdektelen produkciót hallhattunk, valljuk be, egész jó körítéssel. Ricsi úgy mozgott a színpadon, ahogy kell, tényleg popsztárnak hiszi magát. Ha csak hallgattuk a dalt, akkor egy korrekt, pontos produkciót hallhattunk, de sajnos semmi izgalmas nem volt benne. Ricsi gyakorlatilag pontosan ugyanott tart, mint a legelső adásban. Semmi ívet nem látok rajta, semmi fejlődést. Akár az első adásban lenyomhatta volna az összes dalát, nem hallhattuk, hogy honnan-hová fejlődött.

Horányi Julinak is sikerült belesimulnia a mezőnybe, amit tényleg nagyon sajnálok. Én a legelső adásban, ha jól emlékszem, őt kiáltottam ki végső győztesnek, véleményem szerint magasan a többiek felett állt. Ennek ellenére sajnos a legnagyobb zuhanást nála érzem. Még mindig elismerem, hogy az övé az egyik legjobb hang, de mégis úgy érzem, hogy nem tud vele mit kezdeni. Nem akarok belemenni szakmai dolgokba, de valahogy a dalválasztásai csapnivalóra sikerültek. Egyszerűen nem jött ki belőle az, ami benne van. A Szerelem első vérig híres betétdala teljesen semmilyen volt a produkció első felében, szinte fel is adtam minden reményem, de azért a második felére sikerült felépíteni valami szépet.

A Shudras is elérte azt a szintet, hogy az "underground" zenekar nekem már csak egy szombat esti hakni a többi között. Talán már csak néhai rocker mivoltom nem írja le teljesen a bandát, de mégis valahogy a zenekar nekem már csak egy bútordarab. Egy közepes Rihanna dalt hoztak, amiben ugyan volt valami élet és lendület, de kicsit besült a produkció. Az infantilis kisfilmről nem is szeretnék beszélni, amit a dal előtt láthattunk, de tény, hogy a banda körüli "extrák" (Gabival összeboronálás, a cserélhető csapattagok, a maszkok, az ufo-baromság) már rég a bulvármédia célpontjává tették őket, és a dolog bőven nem csak a zenéről szól már. Kár.

Benji is pár adással ezelőtt lejtőre került. Ha Horányi Julit kiáltottam ki a legjobb női hangnak az elején, akkor Benjié volt kétség kívül a legjobb és legprofibb férfi hang. Hát, ehhez képest unalmas produkciók, és egy ideje hamis hangok jellemzik a produkciókat. Lehet, hogy Benji is rossz vonalat választott, hiszen érezhető, hogy rengeteg potenciál van a srácban, de itt egyszerűen nem tudta megvalósítani önmagát. Sajnálatos, hogy ekkora tehetségek egyszerűen bedarálódnak a műsorban, míg a jóval gyengébbek pedig szárnyra kapnak. A The Thousand Years most megint olyan semmilyen volt.

Aztán jöhetett végre kedvencünk, Tóth Andi. A mentor Tóth Gabi legjobb dalát énekelte, az Elég volt-ot. Viszont egy elég béna változatot kellet, hogy elénekeljen? a rocksláger diszkóváltozatát. Ezáltal nem szabadulhatott ki az állat Andiból. Szinte szenvedett, hogy ezt a brutális dalt ennyire visszafogva, a stílus ketrecében kellett előadnia. Még így is óriásit villantott, értelemszerűen az este addigi legjobb produkcióját hallhattuk. Az RTL kezet csókolhat Andinak, hogy azon a szép napon betévedt a válogatásra, mert nélküle ez a széria már rég kipukkadt volna.

A Shudras második nekifutásra egy kis Aladdin-paródiát hozott, vagy nem is tudom, mi volt ez. Próbáltam úgy elképzelni ezt a dalt, mint a Shudras búcsúdalát, annak kiváló volt. Jócskán túl van már értékelve és lihegve a zenekar a mentorok részéről is, mindenki jó pofát vág hozzájuk, és talán el is hiszik, hogy egy ennyire menő zenekar a Shudras. Tény, hogy ilyen zenekar nem volt még soha hazai tehetségkutatóban, pláne itt, a végjátékban, de kicsit már túlságosan is mesterkélt ez az egész.

Benjin is valami hasonlót éreztem. Mindenki felett ott lebegett a pallos ma már, a fiúk tudták, hogy valakinek ma menni kell. Érdekes módon Benjinek ez volt az egyik legjobb dala. Végre felszabadult volt, kellemes volt hallgatni, de aztán ennyi.

Tóth Andi elővette a dívaimázst is, bedobta az I will always love you-t, leiskolázva az idei X-Faktor teljes csapatát. Nem tudom mondjuk, hogy Andihoz mennyire áll közel ez a dal és ez a stílus, de jöhet neki bármi, ő megrágja és a kisujján rázza ki. Szerencséje is van Andinak, hogy a mentorok elég sok hibát követtek el már a kezdetektől fogva, hogy kiket juttattak tovább, kiket válogattak be, mert elgondolkodtató, hogy Gwendolyn például mit alkotott volna, szerintem méltóbb ellenfele lett volna Andinak, mint bárki más, de nem szeretném Andi érdemeit kisebbíteni. Jött, látott, és valószínűleg győzni fog.

Horányi Juli a Someone like you-t énekelte, természetesen vérprofin, és talán még a visszafogottsága is most kamatozott, ezáltal egy szívhez szóló, őszinte éneklést hallhattunk. Lehet, hogy pont ez a stílus az, amit vártam tőle az elejétől fogva. kicsit pop, de mégis igényes, művészi. Tőle is szép búcsú lehetett volna ez a szám.