Személy szerint engem valami nyomasztó érzés fogott el a közös tingli-tangli produkciótól. Amúgy is egy elég keserves dalnak tartom az Amikor én még kis srác voltam, de ettől a 21. századi feldolgozástól mintha a fogamat húzták volna. Persze mit lehetett tenni, hiszen a műsor tematikája szerint ma a beat korszakot kellett felidézni. Sok stílust befogadok, elfogadok, de pont ezzel a vonallal engem simán meg lehet ölni, így felkészültem a legnyomibb X-Faktorra.

Aztán megint jött valami olyasmi, ami még SOHA nem fordult elő a világtörténelemben, még pedig az, hogy a RTL Klub most bebizonyította, hogy itt aztán nincs csalás, nincs ámítás, itt aztán minden valódi. Emberek milliói állítják, hogy manipulálják a showt, meg van tervezve minden gesztus, pláne a műsor végeredménye. Na de most aztán minden konteo megdőlt, mert megmutatták az aktuális állást!!! Most minden kétkedőt meggyőztek, és az RTL megvédte a becsületét. ?????? Most ez mire volt jó? Persze OK, mutassák meg az aktuális állást, szerintem az jó dolog, de ez a körítés nem tudom, hogy mire kellett.

A Shudras kezdte a hetedik élő műsort, és tulajdonképpen ellőtték talán az egyetlen olyan dalt a korszakból, amit meg tudok bocsátani, ami a Come together. Felkészültem, hogy ez a dal lesz a mai műsor legjobb dala, amit a zenekar tulajdonképpen egész jól hozott. Noha azokat a király kis áthangszerelési trükköket most már csak akkor fogom hallani szerintem a Shudrastól, amikor visszanézem az első pár adást, mert most már 2-3 műsor óta ennek nyoma sincs. Ebben sem volt most túl sok kreativitás, inkább iparosmunkának éreztem, de végül is az utóbbi pár adásban még ezt a szintet sikerült megütniük nálam, így ez most még jól is sült el. Egy teljesen egyszerű, zúzós témára tolták a dalt, aztán ennyi.

Nagy Ricsi is hozta a teljesen megszokott stílusát, szokás szerint ugyanazokkal a trükkökkel, szúrós tekintettel, Tom Jones-utánzó ordibálással. Egy pár pillanatra a zongora mögé is bepattant Ricsi, ami adott egy kis jazz-es csavart a dolognak, talán ez volt a produkció legérdekesebb pillanata, pláne, hogy pár csaj is körbeugrálta a fiút. A Really got me is egy olyan dal, ami 16 évesen még nagyon királynak tűnt, pedig akkor is volt már kora a dalnak, de ma már inkább jobban örülök, ha nem hallom. De azért azt is elismerem, hogy vittek a fiúk valami frissességet a dalokba.

Benji várt minket az első reklámblokk után, és igazából neki is megköszönhetem, hogy a Please don't let me be misunderstood egy vállalható, bár talán egy kicsit túl poppos formában volt ma este hallható. Nem az első eset volt az, hogy Benji nem nyújtott tökéletes hangokat, volt pár hamis hang. Annyira azért nem volt szerintem rossz, mint amennyire a mentorok lehúzták, de az biztos, hogy nem is volt nagy szám. Ugyanakkor Benji is tulajdonképpen bevallotta, hogy most a mélyponton van, de hát én sajnos nem is igazán tudom elképzelni, hogy mi lenne az, ami Benjit visszahozná arra a szintre, mint ahol volt, amikor ez a műsor elkezdődött. Akkor valahogy sima ügy volt, hogy Benji a legprofibb fiú énekes, most mégis Benji valahol a végén kullog a saját állóvizében. Nagyon nagyot kellene ahhoz robbantani már szerintem, hogy sikerüljön visszajönni az élbolyba. Kicsit szurkolok neki, mert van benne valami olyan, ami a magyar énekesekben nincs meg, de egyelőre ezzel nem tud mit kezdeni.

Az Ő még csak 14-gyel érkezett Tóth Andi, és sikerült megint valami nagyot varázsolnia a végére, mert az eleje elég gyengére sikerült a produkciónak, ami nem Andi hibája, hanem sajnos talán a dalé. Respect az LGT-nek, de azért ez nem a legjobb daluk, az biztos. Még egy kis rapet is bedobott Andi, hogy valamennyire emészthető legyen ez a dal ebben az új évezredben. Nincs mese, Andi az X-Faktor legnagyobb reménysége. Nem mondom, hogy jobb, profibb énekes, mint mondjuk Horányi Juli, de egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy valaki tizenöt évesen ekkorákat tud énekelni, szerepelni, előadni. Nem csak arról van szó, hogy van egy csaj jó hanggal, vagány stílussal, hanem itt van egy lány, aki úgy jön-megy a színpadon, mint egy 20 éve a szakmában lévő sztár. És mindezt úgy, hogy nem mesterkélt, hanem őszinte, tele élettel, energiával. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ezzel a leányzóval 10-20 év múlva.

Borbély Ricsi saját magához képest most egész jót énekelt, de ehhez talán kellett talán az is, hogy a dalválasztása talán a legjobb volt mindenkié közül. A Paint it black-ből ugyan egy kicsit rockopera lett, de mégis ez volt az este fénypontja. Ricsi most a kiabálást is valahogy kordában tartotta, de a hangjában azért most is ott volt az a jellemző musicales megközelítés. Csinálom ezeket a képeket a műsor alatt, és valahogy Borbély közben igazából nem kellene abbahagynom a gépelést, hogy képet készítsek, mert tényleg mindig ugyanaz a beállás, ugyanaz a tekintet, gyakorlatilag ha bármelyik adásból ideteszem a képet, azt elhiszitek, hogy ebből az adásból való. Na mindegy, végre Ricsi versenyben volt a többiekkel, úgy éreztem, de azért nem hiszem, hogy megváltja a világot.

Vessetek meg, de az Illés az a zenekar, amivel tényleg a világból ki lehet kergetni, de nyilván elkerülhetetlen volt, hogy ma este belefussunk ebbe is. Na most mindez a Spoon tolmácsolásában még katasztrofálisabb lett. Az énekes szerény éneklési stílusa még valahogy nyálassá is tette ezt a dalt. Bár a mentoroknak nagyon tetszett a dal, én ezt a Spoon-nak szinte meg sem tudom bocsátani... Az egyetlen jó dolog tényleg az volt benne, hogy valami amatőr feelingje volt az egésznek, ezáltal már egy kicsit olyan is volt a dal, mintha műsoron kívül indult volna, valami iskolai koncerten. Soha ilyet többet, fiúk!

Horányi Julinak személyes drámáját kellett belevinnie a dalba. A nem leszek a játékszered most sajnos nagyon döcögősen indult, talán több hamis hang volt ebben a dalban, mint Julinak eddig összesen az elmúlt hat döntőben. Keményen odatette a dalt, de nekem valahogy Juli is kezd beleolvadni a mezőnybe. Az első adások alkalmával még simán végső győztesnek kiáltottam ki, az utóbbi pár adásban viszont sikerült annyira semmilyen dalokat hozni, hogy kezdem feladni a reményeimet, hogy egy Juli személyében egy korszakalkotó magyar énekesnőt köszönthetünk. Persze bízzunk benne, hogy Juli az X-faktor után megtalálja saját stílusát, és saját dalai feledtetik ezeket a szürke produkciókat.

Jött aztán közös produkció megint, majd Kern András is beugrott. Az estét az Illés zenekar überelte, akik azért egész jó fejek voltak, bár nem tudom, hány órás fröccsözés előzte meg a döntést, hogy ma eljöjjenek a műsorba.

Párbajra ma este Benjit és Horányi Julit vártam, de ez nekem sosem megy. Megint a Shudras és Borbély Ricsi kapta a legkevesebb szavazatot, így ők párbajozhattak. A Shudras előadta leggyengébb produkcióját valaha a műsorban. Ennyire hamis a kapitány még nem volt, és a dalválasztás is már-már haknira hajazott. Azt hittem, hogy azért ennél tökösebb dolgot mutatnak fel, ha már a szakadék szélére kerülnek. Ezzel szemben Borbély egy ilyen dalt hozott, az Iris-t, ami önmagában falakat dönt és forgatja benned a kést. Persze a dalt nem is egyszerű elénekelni, és Ricsinek meg is gyűlt vele a baja, de megint csak azt mondom, hogy magához képest jó volt. Még a párbajt is neki adtam volna, de tulajdonképpen csakúgy, mint a múlt héten, igazából teljesen mindegy, hogy ki esik ki, mindkettőnek előbb-utóbb menni kell...

A mentorok nem tudtak vagy nem akartak dönteni a párbaj győzteséről, így maradt a boríték, aminek alapján Borbély Ricsinek kellett menni. Érett már, de a Shudrastól is lassan jó, ha elbúcsúzunk. Nincs már sok az idei szériából, lassan már le is futott szerintem minden, Andi hűtheti a gyerekpezsgőt.

Ha tetszett a cikk, vagy elolvasnád bejegyzésemet a jövő héten is, akkor lájkold az oldalt a jobb oldalon található Facebook-dobozban.